Margóczi Győző vagyok.
Hogyan élném az életemet, ha újrakezdhetném? Nem hiszem, hogy sok mindenen változtatnék.
1955 augusztusában születtem. Gyerekkoromban az erdő szélén laktunk, közvetlenül a papírgyár felett, a Szilvás-völgyben. Hol van a Szilvás-völgy? Miskolcon, Lillafüredtől egy kicsit beljebb, a város felé. Jó érzés volt ott gyereknek lenni. Barangoltunk az erdőben, vagy a túloldali gyümölcsösöket dézsmálgattuk, a gazdák bosszúságára.
Aztán elkezdődött az iskola. Egy fiatal és csinos tanárnőnk volt és tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy a fizikát és a matematikát megszerettem. Később egy matematika és fizika szakos középiskolába, majd egyetemre jártam. Elektro-gépészmérnöki diplomámmal a zsebemben vágtam bele az ÉLETBE.
Azt hittem, mindent értek. Ahogy telt-múlt az idő, rájöttem, hogy mégsem. Tudod, mennyire bosszant ez egy mérnököt? A mérnökök utálják a felfordulást. Boldog a lelkük, ha minden a helyére kerül, és ha vannak válaszaik a miértekre. Ahogy telt az idő, az élettől egymás után kaptam pofonokat. „Ez így már nem mehet tovább!” – gondoltam. Leültem hát, és elkezdtem gondolkodni.
És mivel nincs pszichológusi végzettségem, most bizonyára sokan felkiáltanak „hogy kerül a csizma az asztalra?!” Ha hiszik, ha nem, egy mérnöknek is vannak érzései és hát miért ne vizsgálhatná őket?! Szépen rendszerezve, módszeresen vizsgálva, amolyan mérnökösen.
Nem, nem kell megijedni! A könyveim mindenki számára érthetőek, legalábbis, ha fordít rájuk egy kis energiát.